Nekem gyerekkoromban az idillt jelentette, a természet közelségét, a vele harmóniában létezést, szorgos hétköznapokat, harangszót, templomos vasárnapokat. Ez a múlt századi hangulat jelenik meg képeimben, a naív vallásosság, a pléhkrisztusok, az egyszerű élet, mely ma már nyomokban is alig fellelhető.

“Különös képessége van a térben és időben zajló mozgásfázisokat egyetlen karakterisztikus, örökké érvényes mozdulatba sűrítve komponálni…. A szokások tisztelete  és a személyesség jellemzi a képeit, amelyeket a falu és a falusi emberek történelmi múltjának emlékeiként kezel és őriz meg mementóként. Az asztal mellett álló öregasszony  ábrázolása különösen érdekes. … „Mama“ – aki mögött a színek már csak a múlt és  a jelen, de a jövő már maga az elmúlás. És mindez együttesen  maga az ember. Gyengeségével, öregségével. Hajlott hátával.”