Van közöm a művészethez

Itt nagyon sok megerősítést kaptam, arra biztattak, hogy mégis felvételizzek a képzőre, mert jók a portréim, ott a helyem. Elhatároztam, hogy megpróbálom. Innentől 4 hónap kemény munka következett. Minden nap munka után órákig rajzoltam.
A 2. fordulóig jutottam a Képzőművészeti Egyetem felvételijén.
Ez nagy dolog volt, boldoggá tett, de össze is zavart, megijesztett. Mi lesz, ha felvesznek? A másoddiploma fizetős, nappali tagozat mellett hogyan dolgozom? Miből élek meg? Már nem is vagyok egyedül, párra találtam, lassan családot szeretnék… Be kellett látnom, egyszerre minden nem megy.
De már nem akartam feladni sem, amit elkezdtem!

Grafikus ufó

Felnőttképzést kerestem. Rátaláltam a Budai Rajziskolára, ahová rögtön felvettek alkalmazott grafika képzésre, szeptembertől bekapcsolódhattam a már fél éve  elindult évfolyam munkájába. Úgy éreztem, hazataláltam, mégis nehéz volt lépést tartani a többiekkel, de küzdöttem és végül mindig helytálltam.

A családé a főszerep

Teret engedhettem végre az akkor már jó ideje várt-vágyott családalapításnak. Ősz végén megfogant a fiam, júliusban megérkezett. Kihagytam ugyan egy évet a képzésből, de tovább festettem. Alvásidőben, lopott percek alatt. Kicsiket, csendéleteket. Bármit, ami kéznél volt. Ekkor születtek a cumisüveges csendéletek.

Újjászületés grafikusként

A szüléssel én is újra megszülettem.
Megerősödtem, talán ekkor váltam felnőtté. Már jobban tudtam befelé figyelni vagy szabadon asszociálni és ezáltal könnyebben ment az alkotás.
Az idővel mindig versenyt futottam és folyamatosan ingáztam anyaság és iskola között. De megérte! Olyan szakmám lett, amit igazán szeretek. Már csak az volt a kérdés, lesz ebből megélhetést is nyújtó munka? Az iskola után még visszamentem dolgozni a multihoz. Kisgyermekes anyaként halmozottan hátrányos helyzetű voltam a munkaerőpiacon, mégsem maradhattam már a régi szakmámban.
Nehéz döntést hoztam: otthagyom a munkahelyemet, a biztos megélhetést és a jó fizetést, a grafikát választom.

Szabadúszó lettem

Kislányom születése egybeesett grafikus vállalkozásom beindításával. A pici szerencsére szeretett nagyokat aludni, így három hónapos korától újra dolgozgattam.
Alvásidőben, mackónadrágban ültem a gép előtt, szerveztem a nagymamákat és a kapacitásukhoz igazítottam a vállalt határidőket. Még távolról sem tudtam egy megélhetéshez elegendő munkát végezni, de alakult.
Először az Anyahajó Anyaközpont–tól kaptam szabad kezet, a közösség tagjaként bíztak bennem. Festészeti, manuális technikákat is bevontam plakátjaik készítésébe. Ezt már büszkén tettem a portfóliómba!

Otthon festettem a nappaliban

Közben tovább festettem otthon, a nappaliban. Egyszer a fiam tetőtől talpig bekente magát fekete olajfestékkel, ez után inkább áttértem a gyerekbarátabb akrilra és akvarellre. Készítettem portfóliót, önéletrajzot, motivációs levelet, lett Facebook oldalam, weboldalam. Volt sok kiállításom, bejutottam országos tárlatra. Elvégeztem egy asszertív kommunikációs tréninget. Egyre több megbízás jött, egyre jobban összeért az összes addig megszerzett tudásom. Gazdasági végzettségemnek köszönhetően átláttam a marketinget, intuitív közelítésem az ügyfelekhez pedig abban segített, hogy minél jobban megismerjem őket és ráérezzek, mi lenne számukra a legjobb.