Nagy Veronika
Festő vagyok.
Grafikus vagyok, vizuális történetmesélő.
Másképp látok, másképp érzek, mindezt teljes átéléssel.
Átérzem és létrehozom azt a vizuális valóságot, amit csak szavakkal nem tudsz átadni!
Ismerkedj meg a márkámmal, a Vera Visual Arttal!
Nagy Veronika
Festő vagyok.
Grafikus vagyok, vizuális történetmesélő.
Másképp látok, másképp érzek, mindezt teljes átéléssel.
Átérzem és létrehozom azt a vizuális valóságot, amit csak szavakkal nem tudsz átadni!
Ismerkedj meg a márkámmal, a Vera Visual Arttal!
Iskoláim és mestereim
- 2005- 2007 Corvin Rajziskola
Sipos Barbara szobrász és festőművész
- 2011 Budai Rajziskola, emelt szintű alkalmazott grafikai szakképzés
Füzes Gergely festőművész
Breznay András festőművész
Balla Dóra – Ferenczy Noémi díjas grafikus, tipográfus
Hegyi Béla – grafikus
- 2011 Nanart Rajztanoda és Grafikai Műhely
Nagy Gábor – Munkácsy-díjas festőművész
Nádas Alexandra – Barcsay-díjas grafikus
- Vörösberényi Művésztelep
Baky Péter – Munkácsy-díjas festőművész
Veszeli Lajos festőművész
Fábián László – grafikusművész
Kiállításaim
- 2009 MOM Park, Budapest
közös kiállítás a Budai Rajziskola hallgatóival
- 2011 Dési Huber Művelődési Ház, Budapest
önálló kiállítás
- 2012 MOM Kulturális központ, Budapest
önálló kiállítás
- 2012 Virányosi Művelődési Ház, Budapest
önálló kiállítás
- 2013 Veszprém Megyei Könyvtár, Veszprém önálló kiállítás
- 2017 CSILI Művelődési Ház, Budapest
csoportos kiállítás
- 2018 Klebersberg Kultúrkúria, Budapest
Magyar Festészet napja, síkplasztika csoportos kiállítás
- 2019 Veszprémi Tavaszi Tárlat, Veszprém
csoportos kiállítás
- 2019 Mezőgazdasági Galéria és Könyvtár, Budapest
csoportos kiállítás
- 2019 A Másik Bolt bisztró Galéria, Budapest
önálló kiállítás
- 2020 D39 Galéria, Budapest,
Tavaszi nyitány – csoportos kiállítás
- 2021 Óbudai tárlat, Esernyős Galéria, Budapest
országos beadású tárlat
- 2022 MAGnet Köszösségi Ház, Budapest
egyéni kiállítás
- 2022 Veszprémi Művész Céh, Pannónia Kulturális Központ, Balatonalmádi
“Az éltető víz”
Így jutottam „idáig”
Kezdetek – Mi az én utam?
Már 13 évesen arra vágytam, hogy művészettel foglalkozhassak, és tekervényes utat jártam be, mire megértettem, tényleg ez a dolgom.
“Kislányom, válassz inkább olyan szakmát, amiből meg is lehet élni!” – így is tettem.
Szófogadó gyerekként a Balatonalmádi Magyar – Angol Tannyelvű Gimnáziumba jártam. Egészen addig nem volt semmi gond, amíg el nem jött újra a továbbtanulás ideje. Ekkor megint előjött a művészet iránti vágy, de fegyelmezetten elhessegettem és a Külkereskedelmi Főiskola Nemzetközi Kommunikáció szakát választottam. Mire a szakmai gyakorlattal is végeztem, tudtam, hogy ez az, amivel biztosan nem akarok foglalkozni. Még meg sem száradt a tinta a közgazdász diplomámon, de már elegem volt az egészből. Végül egy multinál kötöttem ki, de közben beiratkoztam a Corvin rajziskolába.
Van közöm a művészethez
Itt nagyon sok megerősítést kaptam, arra biztattak, hogy mégis felvételizzek a képzőre, mert jók a portréim, ott a helyem. Elhatároztam, hogy megpróbálom. Innentől 4 hónap kemény munka következett. Minden nap munka után órákig rajzoltam.
A 2. fordulóig jutottam a Képzőművészeti Egyetem felvételijén.
Ez nagy dolog volt, boldoggá tett, de össze is zavart, megijesztett. Mi lesz, ha felvesznek? A másoddiploma fizetős, nappali tagozat mellett hogyan dolgozom? Miből élek meg? Már nem is vagyok egyedül, párra találtam, lassan családot szeretnék… Be kellett látnom, egyszerre minden nem megy.
De már nem akartam feladni sem, amit elkezdtem!
Grafikus ufó
Felnőttképzést kerestem. Rátaláltam a Budai Rajziskolára, ahová rögtön felvettek alkalmazott grafika képzésre, szeptembertől bekapcsolódhattam a már fél éve elindult évfolyam munkájába. Úgy éreztem, hazataláltam, mégis nehéz volt lépést tartani a többiekkel, de küzdöttem és végül mindig helytálltam.
A családé a főszerep
Teret engedhettem végre az akkor már jó ideje várt-vágyott családalapításnak. Ősz végén megfogant a fiam, júliusban megérkezett. Kihagytam ugyan egy évet a képzésből, de tovább festettem. Alvásidőben, lopott percek alatt. Kicsiket, csendéleteket. Bármit, ami kéznél volt. Ekkor születtek a cumisüveges csendéletek.
Újjászületés grafikusként
A szüléssel én is újra megszülettem.
Megerősödtem, talán ekkor váltam felnőtté. Már jobban tudtam befelé figyelni vagy szabadon asszociálni és ezáltal könnyebben ment az alkotás.
Az idővel mindig versenyt futottam és folyamatosan ingáztam anyaság és iskola között. De megérte! Olyan szakmám lett, amit igazán szeretek. Már csak az volt a kérdés, lesz ebből megélhetést is nyújtó munka? Az iskola után még visszamentem dolgozni a multihoz. Kisgyermekes anyaként halmozottan hátrányos helyzetű voltam a munkaerőpiacon, mégsem maradhattam már a régi szakmámban.
Nehéz döntést hoztam: otthagyom a munkahelyemet, a biztos megélhetést és a jó fizetést, a grafikát választom.
Szabadúszó lettem
Kislányom születése egybeesett grafikus vállalkozásom beindításával. A pici szerencsére szeretett nagyokat aludni, így három hónapos korától újra dolgozgattam.
Alvásidőben, mackónadrágban ültem a gép előtt, szerveztem a nagymamákat és a kapacitásukhoz igazítottam a vállalt határidőket. Még távolról sem tudtam egy megélhetéshez elegendő munkát végezni, de alakult.
Először az Anyahajó Anyaközpont–tól kaptam szabad kezet, a közösség tagjaként bíztak bennem. Festészeti, manuális technikákat is bevontam plakátjaik készítésébe. Ezt már büszkén tettem a portfóliómba!
Otthon festettem a nappaliban
Közben tovább festettem otthon, a nappaliban. Egyszer a fiam tetőtől talpig bekente magát fekete olajfestékkel, ez után inkább áttértem a gyerekbarátabb akrilra és akvarellre. Készítettem portfóliót, önéletrajzot, motivációs levelet, lett Facebook oldalam, weboldalam. Volt sok kiállításom, bejutottam országos tárlatra. Elvégeztem egy asszertív kommunikációs tréninget. Egyre több megbízás jött, egyre jobban összeért az összes addig megszerzett tudásom. Gazdasági végzettségemnek köszönhetően átláttam a marketinget, intuitív közelítésem az ügyfelekhez pedig abban segített, hogy minél jobban megismerjem őket és ráérezzek, mi lenne számukra a legjobb.
Szabadúszó lettem
Kislányom születése egybeesett grafikus vállalkozásom beindításával. A pici szerencsére szeretett nagyokat aludni, így három hónapos korától újra dolgozgattam.
Alvásidőben, mackónadrágban ültem a gép előtt, szerveztem a nagymamákat és a kapacitásukhoz igazítottam a vállalt határidőket. Még távolról sem tudtam egy megélhetéshez elegendő munkát végezni, de alakult.
Először az Anyahajó Anyaközpont–tól kaptam szabad kezet, a közösség tagjaként bíztak bennem. Festészeti, manuális technikákat is bevontam plakátjaik készítésébe. Ezt már büszkén tettem a portfóliómba!
Otthon festettem a nappaliban
Közben tovább festettem otthon, a nappaliban. Egyszer a fiam tetőtől talpig bekente magát fekete olajfestékkel, ez után inkább áttértem a gyerekbarátabb akrilra és akvarellre. Készítettem portfóliót, önéletrajzot, motivációs levelet, lett Facebook oldalam, weboldalam. Volt sok kiállításom, bejutottam országos tárlatra. Elvégeztem egy asszertív kommunikációs tréninget. Egyre több megbízás jött, egyre jobban összeért az összes addig megszerzett tudásom. Gazdasági végzettségemnek köszönhetően átláttam a marketinget, intuitív közelítésem az ügyfelekhez pedig abban segített, hogy minél jobban megismerjem őket és ráérezzek, mi lenne számukra a legjobb.
Ma már tudom, miben vagyok jó és hogyan tudok a megbízóim legnagyobb megelégedésére dolgozni.